Régóta nem nyitottam be ide mert úgy éreztem nincs mit írjak. Hogy nem változik semmi, nincs gyógyulás. Igaz, rosszabb se lett az állapotom. A háttérben persze naponta vívtam meg a kis harcokat, hogy a végén én nyerjem meg a háborút. Kitartóan térképeztem fel az életemet vagy ahogy a Thétában mondjuk ástam. Le mélyre egészen, ahol még nem mertem járni soha. Szembesítettem magam, hogy hogy áll az életem, milyen érzések jönnek mikor bóklászom magamban. Nem volt komfortos azt elmondhatom… Meghoztam nehéz döntéseket. Amiket egy kevésbé szenzitív, nyugodtabb, “megalkuvóbb” személyiség nem hozna meg. De a szeretet adá
Ez most!
si és kapási vágy annyira erős bennem, ami arra kényszerít, hogy keressem azt az életet, ahol ezt megélhetem. Tudjátok, amikor nem rossz az élet amit élsz, de nem annyira jó, mint amit élni szeretnél még évtizedekig.
Aztán lassan azt kezdtem el észrevenni, hogy nem fejlődnek új hólyagocskák amik aztán megkeményedve kirepedeznek. Nehéz a jóra felfigyelni, el kell telnie egy időnek amíg feltűnik. Erre jók a fotók amik régen készültek, hogy lásd a fejlődést. És én látom. Most már. Ezért voltam motivált erre a posztra. Mert igenis gyógyulok! 😊
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: