Miért, miért, miért…?

Hallottam egyszer egy mondást, amelyet igaznak hiszek és eszembe jut időnként. Így szól: az életet előre éljük, de visszanézve értjük…

Az elmúlt hónapokban, mikor már ellehetetlenítette az életemet a pikkelysömör, sokszor tettem fel magamnak olyan kérdéseket, amelyek miérttel kezdődtek. Miért én, miért most, miért nem javul, miért lesz egyre rosszabb,  miért kaptam a sorstól, mit akar tanítani nekem ezáltal? A válaszokat keresem. 

Miért írom le a történetemet? Elsősorban a saját gyógyulásomat szeretném elősegíteni, megtalálni a rejtett okokat és kiírni azokat magamból. Másrészről pedig  egy kapcsolódási lehetőséget adni neked,  aki szintén belekerültél ebbe a spirálba és úgy érzed egyedül harcolsz. Amikor már azt hiszed, hogy mindent, de mindent kipróbáltál és a hatszázhuszonnyolcadik szert ajánlják neked és már elmondani sincs kedved, hogy mi mindenen vagy túl. Szeretném megmutatni, hogy nem vagy egyedül. És én sem. 

Régen kezdődött. 2002-ben. Akkoriban egy dunántúli városban éltünk és én már 6. éve egy biztosítónál dolgoztam. Ez volt addigi életem csúcs munkahelye minden szempontból. Még 97-ben értékesítőként kezdtem, majd 99-től managerként dolgoztam. Aki dolgozott már multinál bizonyára átérzi amikor azt mondom, hogy egy idő után azt éreztem kiégtem, elvesztettem a fonalat, már nem bírom idegekkel ezt a folyamatos feszkót. Valaki ezt jobban tudja tolerálni, én hat évig bírtam. Sok pénz, brutális mentális kimerülés. Döntöttem. Kiléptem és egy teljesen új területen folytattam. Egy reklámcégnek lettem az értékesítési vezetője. A biztosítós tudásommal és az akkor már jobban előtérbe kerülő kreativitásommal úgy éreztem jó helyen vagyok.

Pár hónap megnyugvás után kezdődött a pikkelysömör sztorim. Nem ritka, hogy egy tünet akkor bukkanik fel, amikor már a probléma a megoldási szakaszban van. Ez akkor nálam is így volt. Először pár vizenyős kis hólyaggal kezdődött a tenyeremen, ami pár nap múlva felszívódott és egy kis barnás pötty maradt a helyén. Majd ez szintén pár nap múlva lehámlott. Pár hónapig jöttek-mentek a hólyagok. Volt, hogy leragasztottam a tenyeremet helyenként, mert kirepedezett. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy nem jön több hólyag és az egész úgy, ahogy jött, nyomtalanul elmúlt. Ez volt az I. etap.

A II. etap 2015 őszén kezdődött… Ezt nem úsztam meg ilyen könnyedén. A képeken a ma reggeli helyzet.